1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
151
152
153
154
155
156
157
158
159
160
161
162
163
164
165
166
167
168
169
170
171
172
173
174
175
176
177
178
179
180
181
182
183
184
185
186
187
188
189
190
191
192
193
194
195
196
197
198
199
200
201
202
203
204
205
206
207
208
209
210
211
212
213
214
215
216
217
218
219
220
221
222
223
224
225
226
227
228
229
230
231
232
233
234
235
236
237
238
239
240
241
242
243
244
245
246
247
248
249
250
251
252
253
254
255
256
257
258
259
260
261
262
263
264
265
266
267
268
269
270
271
272
273
274
275
276
277
278
279
280
281
282
283
284
285
286
287
288
289
290
291
292
293
294
295
296
297
298
299
300
301
302
303
304
305
306
307
308
309
310
311
312
313
314
315
316
317
318
319
320
321
322
323
324
325
326
327
328
329
330
331
332
333
334
335
336
337
338
339
340
341
342
343
344
345
346
347
348
349
350
351
352
353
354
355
356
357
358
359
360
361
362
363
364
365
366
367
368
369
370
371
372
373
374
375
376
377
378
379
380
381
382
383
384
385
386
387
388
389
390
391
392
393
394
395
396
397
398
399
400
401
402
403
404
405
406
407
408
409
410
411
412
413
414
415
416
417
418
419
420
421
422
423
424
425
426
427
428
429
430
431
432
433
434
435
436
437
438
439
440
441
442
443
444
445
446
447
448
449
450
451
452
453
454
455
456
457
458
459
460
461
462
463
464
465
466
467
468
469
|
<chapter id="ktimemon">
<chapterinfo>
<title
>&ktimemon;</title>
<authorgroup>
<author
><firstname
>Martin</firstname
> <surname
>Maierhofer</surname
> <affiliation
> <address
><email
>m.maierhofer@tees.ac.uk</email
></address>
</affiliation>
</author>
<othercredit role="translator"
><firstname
>Tamás</firstname
><surname
>Szántó</surname
><contrib
>Magyar fordítás</contrib
><affiliation
><address
><email
>tszanto@mol.hu</email
></address
></affiliation
></othercredit
>
</authorgroup>
<date
>2001. 11. 29.</date
> <releaseinfo
>0.03.01</releaseinfo
> <abstract
> <para
>A &ktimemon; egy KDE-alapú rendszermonitorozó program</para>
</abstract>
<keywordset>
<keyword
>KDE</keyword>
<keyword
>ktimemon</keyword>
<keyword
>rendszermonitor</keyword>
<keyword
>timemon</keyword>
</keywordset>
</chapterinfo>
<title
>Bevezető</title>
<para
>A &ktimemon; segítségével könnyen nyomon lehet követni a rendszererőforrások kihasználtságát. Oszlopgrafikonok formájában lehet megtekinteni a <acronym
>CPU</acronym
>, a memória, a lapozási terület, a lemezhasználat és a feladatváltások jellemzőit. Hasonlóan a többi <ulink url="http://www.kde.org/"
>KDE</ulink
>-alapú programhoz, ez is rendelkezik grafikus beállítófelülettel. Támogatja a <emphasis
>dokkolást</emphasis
> is, tehát a KDE panelba ágyazva is használható.</para>
<note>
<para
>A &ktimemon; egyelőre csak a következő rendszereket támogatja: a &Linux;-ot, a <filename
>/proc</filename
> fájlrendszeren keresztül, a &Solaris;-t a <filename
>kstat</filename
> programkönyvtáron keresztül, a Digital &UNIX;-ot (korábban: DEC/OSF1) a <command
>table</command
>(2) rendszerhíváson keresztül. Nagyon örülnék, ha valaki segíteni tudna a program más rendszerekre való átvitelében. </para>
</note>
<para
>A &ktimemon; elindítható parancssorból és a &kde; <guimenu
>Start</guimenu
> menüjéből (a <guisubmenu
>Segédprogramok</guisubmenu
> ágból) is. Ha a parancssorból történő indítást választja, akkor a &ktimemon; elfogadja a szokásos &X-Window;-paramétereket, például a <option
>-geometry</option
> argumentumot. A program figyelembe veszi a <emphasis
>munkafolyamatokat</emphasis
>, tehát kilépéskor elmenti a beállítási paramétereket (például a színeket), és indításkor automatikusan visszaállítja a legutóbbi állapotot. </para>
<sect1 id="fund">
<title
>A program kezelése</title>
<para
>A &ktimemon; indulása után megjelenő kis ablakban láthatók az operációs rendszer legfontosabb adatai. Ha az egérmutatót az ablak fölött hagyja egy ideig, akkor megjelenik egy <emphasis
>tipp</emphasis
> (egy buborékszerű információs ablak), mely különféle numerikus adatokat tartalmaz a rendszerről, oszlopdiagram formájában megjelenítve. A tippeket le lehet tiltani (részletesebben lásd a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben). </para
>
<sect2 id="modes">
<title
>Megjelenítési módok</title>
<para
>A &ktimemon; két különböző információcsoportot tud megjeleníteni. A <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben részletesen elmagyarázzuk, hogyan lehet egérgombokat rendelni a különféle műveletekhez. Alapértelmezés szerint a bal egérgombbal lehet a kijelzési módok között váltani, tehát ha a bal egérgombbal az ablak területére kattint, akkor a kijelzési mód az alapértelmezett <guilabel
>normál módról</guilabel
> átvált az ún. <guilabel
>kiterjesztett módra</guilabel
>, és fordítva. </para>
<sect3 id="normalmode">
<title
>Normál mód</title>
<para
>A &ktimemon; első indítása után megjelennek a CPU, a memória és a lapozási terület kihasználtsági mutatói. A kijelzéshez használt három oszlopdiagram folyamatosan változik a pillanatnyi érték függvényében (az alapértelmezett frissítési időköz 0,5 s, ez megváltoztatható, lásd a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részt). Az oszlopok által reprezentált értékek (balról jobbra haladva): <variablelist>
<varlistentry>
<term
>a <acronym
>CPU</acronym
> kihasználtsága.</term>
<listitem>
<para
>Az oszlop három különböző színű részből tevődik össze, a <acronym
>CPU</acronym
> három módjában eltöltött idővel arányosan. Ezek lentről felfelé: a rendszermag-mód, a felhasználói mód és a csökkentett prioritású (<emphasis
>nice</emphasis
>) felhasználói mód - ez utóbbit a &Solaris;ban nem lehet lekérdezni, ezért az oszlop legfelső része ilyen rendszereknél a <emphasis
>várakozási</emphasis
> állapotban eltöltött időt mutatja. Az oszlop teteje és az ablak széle közötti rész a <acronym
>CPU</acronym
> üresjárati idejének felel meg.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Memóriahasználat</term>
<listitem>
<para
>A <acronym
>CPU</acronym
>-használat oszlopához hasonlóan ez az oszlop is három részből áll, a következő értékeket reprezentálva (lentről felfelé): a folyamatok által lefoglalt memória mennyisége, az I/O-pufferelés és a fájlgyorstár által lefoglalt memória. Digital &UNIX; rendszerekben a középső rész az <quote
>inaktív</quote
> memóriát jelképezi (a lefoglalt, de még fel nem használt memóriamennyiséget), &Solaris;-alapú rendszerekben pedig ez a középső rész nem használt, a legfelső rész a kernel által használt összes memóriát jelzi. Az oszlop teteje és az ablak pereme közötti rész a szabad, felhasználható memória mennyiségét reprezentálja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Lapozási terület</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop csak egy részből áll, a felhasznált lapozási terület arányát mutatja a teljes rendelkezésre álló területhez képest. </para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
</para>
<para
>Ha a <quote
>módváltáshoz</quote
> rendelt egérgombbal kattint a &ktimemon; ablakban, akkor a program <quote
>kiterjesztett módba</quote
> vált.</para>
</sect3>
<sect3 id="xtndmode">
<title
>Kiterjesztett mód </title>
<para
>Ebben a módban is három oszlopgrafikon látszik, de így más értékeket jeleznek. Balról jobbra haladva:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term
>Lapozási aktivitás</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop két részből áll, az alsó az utolsó mintavételezési időszakban a háttértárra kiírt memórialapok számát mutatja, a felső pedig ugyanezen időszak alatt a háttértárról beolvasott memórialapok számát.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Lapozási aktivitás (lemezre)</term>
<listitem>
<para
>A második oszlop az elsőhöz hasonló információt, a lemezre történő lapozást mutatja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>A feladatváltások száma</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop csak egy részből áll, mely a legutolsó mintavételezési időszakban történt feladatváltások számát reprezentálja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para
>Minthogy nem lehet előre megmondani, hogy a kijelzett értékek milyen tartományba esnek a <quote
>kiterjesztett módban</quote
>, ezért alapértelmezésben a program <emphasis
>automatikus skálázást</emphasis
> használ (ennek leírása a <link linkend="autoscaling"
>Gyakran feltett kérdések</link
> részben található). De arra is van lehetőség, hogy megadja a skálázás értékeit, ennek módját megtalálható a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben.</para>
<para
>A két grafikoncsoport közös színbeállításokat használ, tehát a <quote
>normál módban</quote
> beállított színek a <quote
>kiterjesztett módban</quote
> is érvényesek lesznek (a színbeállításról részletesen a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben olvashat).</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="menu">
<title
>A menüstruktúra</title>
<para
>Alapértelmezés szerint a jobb egérgombbal lehet előhívni a felbukkanó menüt, tehát ha a jobb egérgombbal kattint az ablak területén belül, akkor megjelenik egy menü, melynek leírását a következő fejezetekben találhatja meg. </para>
<sect2 id="config-menu">
<title
><guimenuitem
>Beállítások...</guimenuitem
></title>
<para
>A <guimenuitem
>Beállítások...</guimenuitem
> menüponttal lehet előhívni a beállítóablakot. A beállítások részletes leírása a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> fejezetben található. </para
>
</sect2>
<sect2 id="docked-in-panel">
<title
><guimenuitem
>Dokkolás a panelba</guimenuitem
></title>
<para
>A <guimenuitem
>Dokkolás a panelba</guimenuitem
> menüpont segítségével lehet átváltani a standard megjelenítés (azaz a normál ablak) és a beágyazott állapot között: ilyenkor a program kicsinyített megjelenítőablaka a KDE panelban jelenik meg. A méretváltozástól eltekintve a kijelzett adatok ugyanazok, mint normál ablak esetén. </para
>
</sect2>
<sect2 id="help">
<title
><guimenu
>Segítség</guimenu
></title
> &help.menu.documentation; </sect2>
<sect2 id="horizontal-bars">
<title
><guimenuitem
>Vízszintes oszlopok</guimenuitem
></title>
<para
>Ha rákattint a <guimenuitem
>Vízszintes oszlopok</guimenuitem
> menüpontra, akkor a program függőleges oszlopdiagramok helyett vízszinteseket fog megjeleníteni (vagy fordítva). Nem túl hasznos opció, de könnyű volt leprogramozni ;-) </para>
</sect2>
<sect2 id="quit">
<title
><guimenuitem
>Kilépés</guimenuitem
></title>
<para
>A <guimenuitem
>Kilépés</guimenuitem
> menüponttal lehet kilépni a programból. Kilépés előtt a program elmenti az aktuális állapotot (a színbeállításokat, az ablakméretet, hogy a panelba ágyazottan fut-e a program) és a következő indításnál mindent automatikusan visszatölt. </para>
<para
>A beállításokat a program a <filename
>$<envar
>HOME</envar
>/.kde/share/config/ktimemonrc</filename
> nevű fájlba menti, ahol <filename class="directory"
>$<envar
>HOME</envar
></filename
> a felhasználó saját könyvtárát jelenti. Ha a fájl valami miatt törlődik, akkor a program legközelebb az alapértelmezett beállításokkal fog indulni. </para
>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="config">
<title
>Beállítások</title>
<para
>A &ktimemon; beállításai egy könnyen áttekinthető párbeszédablakban jelennek meg (lásd még <link linkend="config-menu"
>A beállítómenü</link
> fejezetet). Az <guilabel
>Általános</guilabel
> lapon lehet megadni a frissítés időközét és a skálázás jellemzőit (lásd a <link linkend="xtndmode"
>kiterjesztett mód</link
> fejezetet). Ha az <guilabel
>automatikus skálázás</guilabel
> be van jelölve (erről részletesebben a <link linkend="autoscaling"
>GY. I. K.</link
> fejezetben olvashat), akkor a skálázási tényezőket nem lehet módosítani, mert azokat a program futás közben számolja ki. </para>
<para
>A <guilabel
>Színek</guilabel
> lapon lehet beállítani az oszlopdiagramok megjelenítésénél használt színeket. A grafikon előnézeti képén azonnal leellenőrizhető a beállítások hatása. </para>
<para
>A <guilabel
>Műveletek</guilabel
> lapon lehet módosítani az egérrel végrehajtható parancsok beállításait. A kattintásokat figyelmen kívül lehet hagyni, hozzá lehet őket rendelni a módváltáshoz (lásd a <link linkend="modes"
>Módok</link
> fejezetet), a felbukkanó menü előhívásához (lásd a <link linkend="menu"
>Menü</link
> fejezetet), külső program végrehajtásához. Külső program végrehajtásánál a beírt parancsot a parancsértelmező fogja feldolgozni, ezért belső parancsok, környezeti változók, átirányítás is használható (többek között).</para
>
<para
>A <guilabel
>Műveletek</guilabel
> lapon található egy olyan opció is, amellyel le lehet tiltani a tippek megjelenítését (ezek buborékszerű ablakban jelennek a grafikon fölött, numerikus adatokat tartalmazva, lásd <link linkend="fund"
>A program kezelése</link
> fejezetet).</para
>
</sect1>
<sect1 id="faq">
<title
>Válaszok a leggyakrabban feltett kérdésekre </title>
<qandaset>
<qandaentry>
<question>
<para
>Mely operációs rendszereket támogatja a &ktimemon;?</para>
</question>
<answer>
<para
>A &ktimemon; csak azokat a &Linux;-alapú rendszereket támogatja, amelyekben elérhető a <filename class="devicefile"
>/proc</filename
> fájlrendszer, a &Solaris;-alapú rendszereket a <filename
>kstat</filename
> programkönyvtáron keresztül, a Digital &UNIX; (korábban: DEC/OSF1) rendszereket a <command
>table</command
>(2) rendszerhíváson keresztül. Csak a &Linux;-alapú verziót teszteltük alaposan, ha valamilyen problémát fedezett fel a &Solaris;/Digital &UNIX; változatban, kérem, értesítsen. </para>
<para
>Várom azok jelentkezését, akik segíteni szeretnének a program más platformokra való átültetésében. Elérhető vagyok az <email
>m.maierhofer@tees.ac.uk</email
> címen. </para>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry id="autoscaling">
<question>
<para
>Hogyan működik az automatikus skálázás? </para>
</question>
<answer>
<para
>Minthogy nem lehet olyan skálázási tényezőt találni, amely minden lehetséges lapozási és feladatváltási értékekhez megfelelő lenne (a memóriakihasználtság esetén a teljes memória megadja a maximális értéket), ezért a program egy intelligens automatikus skálázási algoritmust tartalmaz, mely a következőképpen működik: </para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para
>Az oszlopdiagramok mindegyik komponensének (lásd a <link linkend="xtndmode"
>kiterjesztett mód</link
> fejezetét) saját skálázási tényezője van. Ezek kezdeti értéke előre rögzített. </para
>
</listitem>
<listitem>
<para
>Minden megjelenítési ciklus elején az aktuális értéket beszorozza a program az aktuális skálázási tényezővel. Ha az így módosított érték a megjelenítési határok közé esik, akkor a skálázás változatlan marad (tehát kis változások esetén csak az oszlop magassága változik, a skálázás nem). </para>
</listitem>
<listitem>
<para
>Ha a skálázott érték túl nagy vagy túl kicsi ahhoz, hogy megjeleníthető legyen az aktuális skálázással, akkor a skálázási tényezőt úgy változtatja meg a program, hogy a kapott oszlop kb. az ablak fele magasságáig érjen. Így a legtöbb esetben elkerülhető, hogy az állandó újraskálázás miatt folyamatosan változzanak a skálázási tényezők (ami a grafikon "ugrálását" vonná maga után. </para>
</listitem>
</itemizedlist>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<para
>Miért jelenik meg néha a <errorname
>diagnosztikai kimenet érkezett az alfolyamatból</errorname
> üzenet? </para>
</question>
<answer>
<para
>Ha valamelyik egérgombot egy külső programhoz rendeli, ahogy a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> fejezetben le van írva, akkor a program nem ellenőrzi le a parancs tartalmát. A parancs végrehajtása a parancsértelmező segítségével fog megtörténni, ezért annak belső parancsai, környezeti változók stb. is szerepelhetnek benne. A &ktimemon; figyeli a program <systemitem
>stderr</systemitem
> kimenetét, és annak tartalmát (ha van) megjeleníti egy üzenetablakban. </para>
<para
>A programnak ez a képessége hasznos lehet hibakeresésnél, ha a parancs nem az elvárt módon működik, de zavaróvá válhat, ha a program nagymennyiségű adatot ír ki az <systemitem
>stderr</systemitem
> kimenetre. A probléma egyik lehetséges megoldási módja az, ha a parancs végéhez hozzáfűzi a <userinput
>2>/dev/null</userinput
> átirányítási utasítást. Ennek hatására a kimenetet az operációs rendszer elnyeli, emiatt az üzenetablak sem jelenik meg. </para>
</answer>
</qandaentry>
</qandaset>
</sect1>
<sect1 id="ktimemon-thanks-and-acknowledgements">
<title
>A közreműködők névsora</title>
<para
>A &ktimemon; a testvérem által írt Xt-alapú programra épül.</para>
<para
>Köszönet Tobe Tobennek (<email
>ttoben@artis.uni-oldenburg.de</email
>) Cristian Tibirna-nak (<email
>ctibirna@gch.ulaval.ca</email
>), Dirk A. Muellernek (<email
>dmuell@rhrk.uni-kl.de</email
>), Mark Krischernek (<email
>krischem@amp.com</email
>) és Lubos Lunaknak (<email
>l.lunak@sh.cvut.cz</email
>) a hibajelentésekért, a javításokért, a megjegyzésekért és a sok javaslatért. </para>
<para
>Magyar fordítás: Szántó Tamás <email
>tszanto@mol.hu</email
></para
>
&underGPL; </sect1>
</chapter>
<!--
Local Variables:
mode: sgml
sgml-omittag: nil
sgml-shorttag: t
End:
-->
|